1. rész

 Szia,Anya ! Képzeld,ma kaptam egy naplót az orvosomtól.Azt mondta,hogy írjam bele a gondolataimat.Mivel ezelőtt folyton hozzád beszéltem,most neked írok,remélem nem haragszol.Nagyon hiányzol,tudod?! Miért nem tudsz csak egyszerűen visszajönni és folytatódik az élet ott,ahol abba maradt.Jó lennék,jól viselkednék és mindíg hallgatnék rád.Miért tette ez apa veled?Befogadtad Suzant,a lányát,aztán jöttem én.Majd apa megcsalt téged,anya!Jött attól a lotyótól Lucy.Apára hagyta őt,te megbocsájtottál neki,még Lucyt is befogadtad és sajátodként szeretted.Megbocsájtottál apának mindent,annyira szeretted őt.Te meg egyetlen egyszer elkövettél egyetlen egy hibát és főbe lőtt.És anya,mind ezt a szemem láttára.Láttam ahogy sírtál,könyörögtél az életedért,én meg nem tehettem semmit.De tudod mit?Bármennyire is nem akarok megbocsájtani neki,megbocsájtok.A Te példádat követem.Mert te is mindíg ezt tetted.De nem megyek vissza hozzá.Sem én,sem a lányok.Már befogadott minket egy házaspár.Kedvesnek tünnek.A lányok már ott vannak,én is megyek amint vége a terápiának.Szinte mindennap meglátogatnak,hogy jobban meg tudjanak ismerni,és én is megismerhessem őket.El akarnak költözni Londonból egy kissebb városba,hogy nekem jobb legyen,hátha hamarabb meggyógyulok,mivel tudják,hogy rengeteg rossz emlék köt engem ide.Július 30-án engednek ki,augusztus 6-án költözünk is.Suzan és Lucy minden nap bejárnak hozzám.Azt mondták,hogy jó a házaspárnál,kedvesek,megszerették őket.Minden egyes alkalommal megkérdezik,hogy vagyok.Én pedig minden egyes alkalommal azt mondom jól.De nem vagyok jól.Nem bírom ezt a sok sresszt,ami körülöttem folyik.Az sem tetszik,hogy sokan azt hiszik,hogy idegbeteg vagyok.Nem vagyok az.Csak jobb nekem itt bent,mint odakint.Amúgy az orvosok is kedvesek,sokat törődnek velem,napiasan bejönnek beszélgetni velem.Ez jól esik.Emlékszem,hogy kiskoromban mindíg féltem az orvosoktól,te meg mondtad,hogy ne féljek tőlük,mert csak jót akarnak nekem.Amikor régen kijöttünk az orvosi rendelőből te csokit vettél nekem és megdícsértél,hogy jó kisfiú voltam.Nem tudom miért mondtad ezt,mert nem egyáltalán nem voltam jó kisfiú,sírtam és nem akartam engedni,hogy megvizsgáljanak.De mostmár tudom,hogy igazad volt.Az orvosok jót akarnak nekünk.Most mennék veled orvoshoz.Most tényleg jó lennék,csoki sem kellene,csak az,hogy itt legyél mellettem.Anya,mindíg rólad álmodom.Azt álmodom,hogy beszélsz hozzám,egy nagy lyukkal a fejeden.Minden egyes alkalommal azt mondod,hogy vigyázzak a lányokra,hogy kövessem az álmaimat és soha ne adjam fel őket.Te mindíg támogattál engem.Minden őrült ötletemben mellettem álltál.Például amikor hét éves koromban űrhajós akartam lenni.Támogattál,hogy sikerülni fog,hogy majd egy nap én is a Holdon lehetek,ha sokat tanulok,pedig még csak hét éves voltam.Vagy amikor tizenkét évesen szinész akartam lenni.Tanítottál engem színészkedni,és amikor az iskolai darabban kellett játszani én elrontottam a szöveget,te még akkor is megdícsértél és azt mondtad,hogy én vagyok a világon a legjobb szinész.Tisztán emlékszem a szavaidra.És megígérem,hogy megvalósítom az álmaimat,mert tudom,hogy te fentről figyelsz és büszke leszel rám.Azt is megígérhetem neked,hogy minden kincsemnél jobban fogok vigyázni a lányokra,megvédem majd őket minden veszélytől ha bántani merészeli valaki az én szeretett testvéreimet,annak velem gyűlik meg a baja.


Kedves naplóm,Anya! Mára ennyit írtam,de ígérem,hogy semmiről nem fogtok lemaradni.
Üdv,Carl. xX

Prológus

Carl nevelő szüleivel és féltestvéreivel,Suzannel-aki negyed éves gimnazista- és Lucyvel-aki hetedikes az általánosba-nem régiben költöztek el Londonból egy kissebb városba,Carl érdekében.Ő most ismétli a második évet a gimiben.Nem ám azért ismétel,mert rossz tanuló lenne,sőt,nagyon is okos gyerek.Hanem azért mert az iskola második felét és majdnem az egész nyarat egy elmegyógyintézet falai között töltött.Bár nem az a fiú,aki hamar beilleszkedik egy új környezetbe,mégis ezt tartották jó ötletnek,mivel a fiút rengeteg rossz emlék köti Londonhoz.Vajon talál itt barátokat?Végleg meg fog   szabadulni a gyógyintézettől,vagy talán az állandóan veszeksző szülők csak megnehezítik a fiú dolgát?Vagy az is lehet,hogy az új környezetbe a helyzet csak rosszabb lesz és a gyógyszerek,pengék mellett dönt? Millió kérdés,de most Carl naplójába betekintést nyerhetünk.